Az argentinok szabályosan görcsbe rándultak és kiabáltak: Úristen, Prágában is ezt mondták! Az a nő nem tud játszani, nem tud énekelni, és mindenhol csak ezekről a szappanoperákról hallottak, és ez mekkora gáz. Most, miután megismertük az argentin társadalmi hátteret, lássuk a legújabb fejleményeket Miss Oreiróval kapcsolatban!

Natalia Oreiro

Tudtommal még tavaly járt Magyarországon, a decemberi 28-i Story adta le az anyagot - Csak Lajcsi pulijának örültem jobban az Ötcsillag-díjnál címmel -, egyébként a pulit itt hagyta. A tv2 egy ragyogó ötlettel beültette Oreirót Jakupcsek Gabriella Férfisztriptízébe, mondván, ez most akkor, hohó, női sztriptíz lesz, és felkérték Csiszár Jenőt a riporteri szerepre, ami később apró malőrnek bizonyult.

Kis ütemkihagyással, március 22-én adták le a decemberi beszélgetést a művésznővel. Nem hinném, hogy azóta itt volt, ugyanúgy öltözve, ugyanazzal a harmadik világbeli frizurával. Nem baj, hát leadták negyed év múlva, nálunk úgysem történik semmi.

Csiszár, az Első Magyar Szabadalmazott Hiteles Csávó kimerül abban, hogy összevissza fikázódik, nagyon akar bizonyítani, így a beszélgetés lassan elkanyarodik a one-man-show felé. "Te egy ilyen szupersztár vagy?" "Te nő vagy?". Atomkemény, atomhiteles kérdések, főleg a hetvenes években, a vendég folyamatosan a tolmácsfüldugóját igazgatja. Végre reklám jön, egy megnyugtató női hang mondja: "Valóban ideje volt, hogy a Persilre váltsunk". Vitathatatlan. A szünet utáni második részben eljutok oda, hogy kezdem megkedvelni Natalia Oreirót, annyira laza és profi, és egy idő után szívózik Csiszárral, például nem hajlandó vele bemutatni a színészek műcsókját, pedig a másik nagyon rámegy a témára. A férfiközönség viszont nincs tőle elbűvölve, annál jobban tetszenek neki a műsorvezető kérdései. A Férfisztriptízben tomboló nőknél is leverőbben hatnak a kórusban nyerítő zakós-nyakkendős férfiak. Nem értem amúgy, ahhoz, hogy csoportosan tahóskodjanak emberek, miért kell úgy kiöltözni, mint egy esküvőn.

Csiszár Jenő

A másik probléma, hogy egy szappanoperasztárt elsősorban a nők ismernek, mivel a szappanopera a leszedált háziasszonyok műfaja. A rajongók szerintem lefedik a társadalom azon részének női felét, akik kiszorultak egy belassult világba, például gyes-depresszióval ülnek a lakásban. A férfi fele közben iszik. A gond tehát az, hogy a Férfisztriptíz Natalia Oreiró-s adását majdnem kizárólag csak nők nézhették, mégis tipikus macsóállat műsor készült, van-e bugyi rajtad, randizunk-e adás után, satöbbi. Nem vagyok biztos benne, hogy a nézők értékelték a kiérdemesült hippi műsorvezető individuális gesztusait. Én mindenesetre szívesebben láttam volna az interjút Fábry Sándorral. A dél-amerikai szériák töményen adagolják az érzelmeket, amik a valós életből kimaradnak. (Egy gyógyszerész segítségével kísérletet is lehetne végezni, egy pár órás széria megnézése hány darab Eleniumot helyettesít.)

A szívszaggató jeleneteket akár pápua-új-guineai bennszülöttek is előadhatnák kesztyűsbábokkal, fel se tűnne. Feltehetőleg ezért nincs komoly kritikai visszhangja a tévék elárasztásának arányában a dél-amerikai sorozatoknak: ez már televíziós szempontból üresjárat. A totális mese ellentéte a reality tv, amibe tőlünk nyugatabbra gyógyultak bele a nézők, bár állítólag már csökken a nézettsége. Az se semmi, de ott legalább a németek németeket, a belgák belgákat néznek, mi meg meghívunk egy argentin televíziós színésznőt, hogy megkérdezzük, kit pofozott fel utoljára.